Magok, bogyók

A gyümölcsök után még nem ér véget ez a fejezet, hiszen a magokról is beszélnünk kell.
Főleg azért, mert a nevük mellett látható kalória érték igen nagy, és ezt talán kevesen tudják.
Egy marék dió akár egy könnyed ebéddel is felérhet. Ettől függetlenül, sajtok, gyümölcsök, sütemények, szendvicsek kiegészítői, fűszerei.

A dió

A diófélék családjába tartozó nemzetség. (Kcal=655, SzH=11)
A fekete dió, Észak-Amerika keleti részén közönséges faj, másutt széles körben termesztik. Termése szintén ehető és finom, de belső része kisebb, héja jóval keményebb, így elsősorban nem termése, hanem értékes faanyaga miatt termesztik.
A szürke dió vagy vajdió szintén Észak-Amerika keleti részén honos, ahol jelenleg veszélyeztetett fajnak számít ez idő szerint kivédhetetlen, behurcolt gombabetegsége miatt. Levelei 40–60 cm hosszúak, termése tojásdad, a héj taréjai igen magasak, és a mag különösen nagy zsírtartalmú.
A japán dió a vajdióhoz hasonló, de levelei hosszabbak, termése pedig kerekded, nem ovális. Szív formájú a termése miatt szívdiónak is nevezik.

 

A kerti mák

Fontos kultúrnövényünk. (Kcal=535, SzH=24)
A még zöld termés megvágása után képződő, megszilárdult tejnedve, az ópium.
Huszonötféle nagy hatású alkaloidot (például morfint, narkotint, kodeint, tebaint, papaverint) tartalmaz. Az alkaloidok a száraz mákgubóból is kinyerhetőek, fontos gyógyszereket készítenek belőle. Magyar kutató, Kabay János nevéhez fűződik a száraz mákgubóból való kivonási eljárás kidolgozása. A népi gyógyászatban, a zöld terméstok forrázatával a gyermekeket "nyugtatták". Kabay János is ezt az eljárást alkalmazta a világon először. Először a zöld terméstokból vonta ki a morfiumot és a kodein, papaverint. A zöld termésben gondot okozott a klorofill jelenléte, ezért a száraz kicsépelt mákgubót használta fel. A mai drogfogyasztók is ezt az eljárást követik és készítik a mákteát.
2006. január 1-jétől a fehér virágú változata drognak minősül. Ezután szabadon csak a lilás-rózsaszínes változat termeszthető Magyarországon.

 

A mandula

Egy csonthéjas termés, illetve az azt termő mandulafa. (Kcal=625, SzH=7)
Őshazája Nyugat-, Közép- és Kelet-Ázsia. Legközelebbi rokona az őszibarack, távolabbi rokonai a szilva és a kajszi. A mandulafa termése a világ összes olajos magvai közül az egyik legrégebbi és legismertebb.
 

 

A szelídgesztenye

(Kcal=165, SzH=32)
Hívják még édes gesztenyének, európai vagy jóféle gesztenyének is.
Virágai jó mézelők, a gesztenyeméz különlegességnek számít.
Termése, a gesztenye nagyon sokféleképpen használható: a maghéját bevágva pirítják nyílt tűzön – nincs tél nélküle -, héjától megtisztítva kandírozzák, főzés után meghámozva készítenek belőle pürét, amivel süteményeket, mártásokat ízesítenek vagy tejszínhabbal tálalják, esetleg töltelékként használják. (Standard étel: Pulyka Széchenyi módra)
A szárított magokat porrá őrölve tárolják. Sűrű, szabályos koronája miatt díszfának is ültetik.

 

A mogyoró

(Kcal=690, SzH=9)
A fajok többsége bokor termetű, néhány faj azonban fává cseperedik. A bokor termetű fajok rendszeresen sarjakat fejlesztenek – a fák nem. A mogyoróbokor 2–7 m, a törökmogyoró fa pedig 15–25 m magasra nő.
A mogyoró termése értékes tápanyag: mintegy 60% zsírt, 14% fehérjét, 5 mg/100 g C-vitamint tartalmaz. Olajtartalma miatt 100 grammonként nagyjából 690 kalóriát tartalmaz! Egy főfogás, egy maroknyiban. Ez a növényi zsiradék alapvetően telítetlen zsírsavakból áll, amelyek nem növelik a koleszterinszintet és nem károsítják az érfalakat – ezért fogyasztása csökkenti a szívbetegségek kockázatát. Emellett sok benne a növényi rost, meglehetősen sok B1-, B2-, H- és E-vitamint és minden más élelmiszernél több rezet tartalmaz.

 

Csipkebogyó

Kcal=50, SzH=8
A csipkebogyó a vadrózsa és a japán rózsa (Rosa canina) gyógyhatású áltermése, népies nevei: csipke, csitkenye, hecsedli, hecse(m)pecs, seggvakaró. 
A-, B1-, B2-, P- és K-vitamin található benne, de legfontosabb hatóanyaga a természetes C-vitamin. A C-vitamin részt vesz az oxidációs folyamatok szabályozásában, erősíti a vérerek falát, szilárdítja a kötőszö-vetet, fokozza a szervezet védekezőképességét, ellenállását a fertőzésekkel, betegségekkel szem-ben. Megelőzésként segíti a csontok erősödését, szilárdságát és a csontképződést. 
A csipkebogyót (Cynosbati pseudofructus (cum seminibus)) gyógytea, gyümölcsbor, szörp, vagy lekvár készítésére használjuk. A csipkebogyóból hideg eljárással készített italok nagyon sok C-vitamint tartalmaznak, ezért a napi fogyasztásával a szervezet ellenálló képességét növelik. Alkalmas még saláták, gyümölcssaláták ízesítésére, vagy bólé készítésére.

 

A lenmag

A len magját (Lini semen). használják gyógyászati célokra. A magok tojás alakúak, laposak, fényes barna színűek, 5–6 mm hosszúak, az egyik végükön hegyesek. A lenmag nyálkaanyagot, zsíros olajat (linol-, linolénsav, olajsav gliceridjeit), fehérjét, cianogén glikozid keveréket tartalmaz. A lenmag 35% zsiradékot tartalmaz, aminek 72%-a esszenciális, a szervezet számára nélkülözhetetlen. Ebből 58% nélkülözhetetlen zsírsav, amiből a szójababban 9% van, a tökmagban 15%, és a dióban 5%. Más táplálékunkban nem fordul elő, vagy csupán jelentéktelen mennyiségben. Gazdag A-, B-, C-, D- és E-vitaminban.
A lenmag olajban található Omega 3 mellett, Omega 5,6,7-et is tartalmaz. Ezeket a zsírsavakat az emberi szervezet nem tudja előállítani, viszont nélkülözhetetlen az egészségünk megőrzéséhez.
Kcal:530, SzH: 28,8