Azért hoztam létre ezt a weblapot, hogy megismertessem Veled a főzés tudományát úgy, hogy az számodra is érthető és világos legyen. 14 éves korom óta főzök, de már 5 éves koromban a Balaton partján a cápauszony leves receptjét regéltem a strandoló anyukáknak. Úgyhogy a génjeimben van a főzés.

Nem kell szakácskönyveket és főzőműsorokat kukkolnod hétről hétre, hogy újabbakat találj ki. Itt egy helyen megkapsz mindent ahhoz, hogy a későbbiekben inkább már téged nézzenek a többiek. Úgy építettem fel ezt az oldalt, hogy olyan könnyen tanulj, mint ahogyan később főzni fogsz.

Nem tudom te hogy vagy vele, de én már nagyon unom az olyan gurukat, akik olyan ételeket főznek. hogy a megvásárolt hozzávalók 80 %-át már nem tudod felhasználni, és a konyhaszekrényedben marad. Mert nem tudsz mit kezdeni a maradék barnacukorral, vagy az a fűszer gyakorlatilag semmi máshoz nem jó. Mert csak egy receptet közölnek veled, és nem a végtelen variációk lehetőségét. Fogadjunk, hogy legalább hatféle szakácskönyv van otthon plusz kétféle süteményes, de van olyan is, amit még ki sem nyitottál!

Miért?

Mert hiányzik a magabiztos tudásod és a gyakorlatiasságod? Vagy mert inkább csak a jól bevált ételeket főzöd újra és újra?

Mi a cél?

A célom az, hogy egészen a rántástól kiindulva megtanítom mi mindent kell tudnod a hozzávalókról, hogyan használd az eszközöket, hogyan fűszerezz, de még azt is hogyan tálalj. Az oldal tartalmából már e sorok alatt is találsz egy kis vegyes ízelítőt. Biztos vagyok abban, hogy ehhez hasonló vagy ennél még igényesebb ételeket fogsz alkotni, mert biztos tudást adok a kezedbe.

Ha minden tanácsom megfogadod és gyakorolsz, könnyedén boldogulsz majd a konyhában és - ami a lényeg - önállóan fogsz recepteket alkotni, mert Te leszel a Chef a családban. Jó tanulást és jó szórakozást kívánok!

 Még kicsit magamról...

Azt szoktam mondani, hogy egy álom megvalósításához két dolog kell: álom és akarat. Nem ez volt az első eset, amikor "nagy fába vágtam a fejszém". Egy ilyen nagy fa volt az is, amikor megrendeztem első színdarabomat. Főiskolás éveim alatt rengeteg rendezvényben közreműködtem és voltak saját rendezésű estéim is. Ilyen volt a hallgatói Ki Mit Tud?! Az utolsó - sajnos tényleg -, egy olyan színdarab lett melynek fő témája változatlan maradt: keressük az iskola értékeit. Azonban ehhez az eszméhez egy történet íródott, melynek helyszíne a messzi Chicago lett. A hozzám igen közel álló 20-as években szerencsétlenül járt jazz klub történetét meséljük el. A gazdasági világválság okán egyre többen választják, hogy elmennek a városból és máshol próbálnak boldogulni. A műsorra jelentkezőket úgy ültettük a sztoriba, hogy ők alakították a szereplőválogatásra érkezőket. Ha minden jól megy, a klub életben marad és új sztár születik...

Az est folyamán közel 60 ember mozdult meg különböző pozíciókban. Szereplő, segéd rendező, tűzijáték felelős, díszletmester, zenei és vizuális rendező, fény- és hangtechnikus, táncos, sminkes. 
Szponzor pénzekből és az iskolai keretből valósítottuk meg azt a másfél órás műsort, melyre 600-an voltak kíváncsiak, és melynek DVD borítóját e sorok alatt láthatjátok.